Hegedűs Dávid: ,,A szív meg az ész csatája volt ez számomra.”

A 94. percben Papp góljával egyenlített ki az Eger a Karcag vendégeként az NB III-as labdarúgó-bajnokság 29. fordulójában, majd véget is ért a mérkőzés. Érzelem dús találkozó volt! Az egész csapat a kispadra ült le a lefújást követően, csak ezután mentek be az öltözőbe. Ilyen még nem történt a szezonban. Talán az érzés, hogy még mindig van mit pótolni vagy, hogy egy korszak zárult ezen a napon. Céró Bálint vezetőedző elmondta a véleményét a mérkőzésről, aztán elérkezett egy olyan ponthoz, amikor is Hegedűs Dávid csapatkapitánytól búcsúzott. A labdarúgó számára ez volt az utolsó találkozó!

Dávid tesz egy lépést a civil élet felé és külföldön vállal munkát. Rengeteget tett a klubért és a közösségért, így a csapat, a vezetőség és a stáb is fájó szívvel engedi el kapitányát.

 2020 nyarán igazolt haza az Egerből indult labdarúgó. A három idény alatt 81 esetben lépett pályára egri színekben az NB III-as bajnokságban és a Magyar Kupában összesen. Végig vezére volt a gárdának, az aktuális szakvezetők, Sütő Szilárd, Vitelki Zoltán, Labancz Róbert, Szekeres Adrián és Céró Bálint is alapemberként kezelte.

Az Egerben eltöltött időről, a döntéséről kérdeztük a kapitányt.

Itt nőttél fel Egerben, innen indult minden. Mit jelent számodra a város?

Tősgyökeres egriek vagyunk. Család, rokonok mindenki egri. Ezért nem volt kérdés, hogy a profi pályafutásom végeztével ide fogunk haza jönni. Eger az otthonom!

Utánpótlás, Egri FC, majd kitérők és 2020 nyarán haza igazoltál. Milyen volt ez a számodra?

A pályafutásom elején szintén a harmadosztályban debütáltam. A pályafutásom végéhez közeledve pedig haza jöttem. Sajnálom, hogy egri színekben magasabb osztályban nem sikerült pályára lépnem. A csúcsot a Kaposvár jelentette és sikerült az élvonalig eljutnom. Örülök, hogy annak idején haza tudtam jönni. A klub lehetőséget biztosított arra, hogy az edzői pályán is el tudjak indulni, építettek folyamatosan. Jó tanuló időszak, tapasztalás volt ez a számomra, hogy igen is profi labdarúgóként is végig kell járni a ranglétrát. Sok új dologgal szembesültem. Ami adott esetben kívülről úgy gondoltam, hogy könnyű, de amikor ott voltam a pálya mellett teljesen máshogy ítéltem meg egy-egy szituációt. Hasznosnak ítélem meg ezt az időszakot, mondjam úgy, hogy az utolsó etapot.

 

 

2022 nyarán a 40. felkeszülésedet kezdted el felnőtt pályafutásodban. Milyen érzés volt ez számodra?

 ,,Egy ilyen, a fociért élni-halni tudó kiemelt képességű játékosnak azt mondani, hogy eddig és nincs tovább, hogy örüljön, ha a járás nem okoz majd fájdalmat, egy orvosnak is lelki teher.” – fogalmazott a Kaposvári Rákócziról írt kötetben dr. Néber Árpád sportorvos. Majd Dávid mindent felült írt és később így folytatta az orvos: ,,Hegedűs Dávid térdsérülése minden tudományos magyarázatot felül írt. Egy átlagember olyan térddel örülne, ha bicegni tudna, ő meg a legmagasabb szinten rúgja a labdát, összecsap, becsúszik, csinekben megy következmények nélkül. Ezek után már én is elhiszem, hogy az orvoslásban is léteznek csodák”

2009-ben elszakadt a hátsó keresztszalagom, súlyos porckárosodásom lett. Ekkor egy évig szüneteltettem a pályafutásomat. Ha ezt nézem, amikor ezzel szembesültem nem gondoltam, hogy eddig fogok focizni. Akkor úgy gondoltam, hogy talán még 1-2 évig focizok, az jó! Aztán 27 évesen volt egy felül vizsgálat, ahol elmondták, hogy még rosszabb állapotban van a térdem. Az volt a célom, hogy 29, 30 évesen könnyebben el fogom fogadni, ha vége van a pályafutásomnak. Itt vagyok 38 évesen, napi szintű terheléssel. Választhattam. Az én döntésem volt ez a váltás is. Nehéz volt ezt meghozni, mert nem a sérülések hátráltattak, vagy hogy kiegészítő ember lettem volna, vagy másodhegedűs szerepét töltöttem volna be.

Pont a másik végletet éreztem, hogy lehet lett volna ebben még 1-2 NB-s szezon. A szív meg az ész csatája volt ez számomra. A szívem azt diktálta, hogy igen is focizzak, még csináljam, hiszen az elmúlt 15-20 év csak erről szólt. Az eszem viszont már azt diktálta, hogy igen is el fog jönni az az idő, amikor abba kell hagyni és ezek a lehetőségek nem feltétlenül fognak majd újra megadatni számomra később. 2009-ben nem gondoltam, hogy ez eddig fog majd tartani. Boka, térd szalag sérült, kulcscsontban nincs szalag, porctörés, állkapocs, bordatörés, lyukas tüdő, vádli, comb szakadás és még sorolhatnám. Az én kezemben volt most is a döntés, akárcsak akkor mikor haza jöttem Kaposvárról.

 

Eljött egy pont az életedben. Eljött a búcsú ideje. Miért döntöttél az elköszönés mellett?

Amíg nem kényszer, addig jó. Szerencsére még nem ezért kellett döntenem, éltem a lehetőséggel. Fontos kiemelnem, hogy mindent köszönök a klubnak. Már decemberben volt egy beszélgetésem a vezetőséggel, hogy ha jön egy lehetőség, akkor elfogadom. Először azt hittem, hogy bontani fog velem a klub azonnal, azonban támogatást kaptam a vezetőség részéről, ha jön a lehetőség elengednek, de bíztak benne, hogy minél később jön el ez a pont. Gyorsan történt ez az egész, de meghoztam a döntést. Nem a jelennel van a baj, nem a pozíciómmal, hanem a jövőre gondolok most. Itt a munka lesz a fő rész. Ha beáll a munka, akkor szeretnék focizni, hiszen nem tudom elengedni.

Mit jelentett számodra az elmúlt három év itt Egerben?

Ide fogok mindig haza jönni. A családom is itt marad még egy darabig, ha minden jól alakul jönnek utánam. Sajnálom, hogy eredményességben nem sikerült elérnünk azt, amit már korábban is kitűzött a vezetőség. Rengeteget tapasztaltam, sok minden történt ebben a három évben. Köszönöm, hogy elindulhattam az edzői pályán is. Úgy érzem, hogy amik az én elveim, amit én szeretnék majd képviselni esetleg a későbbiekben edzőként, azt bizonyos mértékben át tudtam adni. Tudtam én is valamit hozzá adni az egri focihoz. Amikor tudok, haza jövök és kimegyek majd edzésre. Viccesen fogalmazva lehet lesz olyan, hogy előbb a pályára megyek ki, aztán haza. Hiszen az idősebbik fiam is edzésekre jár a Felsővárosi Sporttelepere és a kisebbet is alig lehet onnan haza vinni. Velük is az lesz a program, hogy ha haza jövök, focizni viszem őket, ők is jól érzik magukat ott.

Mit üzennél a fiúknak?

Nagyon jó kezekben van a csapat. Én nagyon-nagyon szurkolok nekik. A kapcsolatok természetesen nem fognak megszűnni, hiszen sok mindenkivel baráti a viszonyunk.

 

Sok sikert és köszönjük Hege. Ide mindig visszavárunk!

 

 

Kövesd csapatunkat az Instagramon is, csak egy kattintás!


 

 

Vélemény, hozzászólás?