Sipos Lajos: ,,Igazából nevelő edzőnek tartom magam.”

Sipos Lajos edző jelenleg az U15-ös korosztályt irányítja az Eger SE-nél. Számos utánpótlás csapatnál, de felnőtt megyei első osztályú gárdáknál is megfordult már. Legmagasabb végzettsége az UEFA B licenc. Reméli, egyszer valaki úgy hívja majd fel a tanítványai közül, hogy ,,Sipi bá” küldök egy mérkőzés jegyet az NB I-be.”

Mióta az életed része a foci?
Már óvodás koromban barátságot kötöttem a labdával. Futballoztunk a grundon, kint az utcán, akkor még nem járt ennyi autó kevésbé voltunk veszélyeztetve. Napestig rúgtuk a bőrt a barátaimmal, a lakótelepi srácokkal. Aránylag későn, 12 évesen lettem igazolt labdarúgó, addig atletizáltam, ami jó alapot szolgáltatott a focihoz.

Végig jártam Egerben a ranglétrát egészen NB I juniorig (NB II,III-as szint), de ki tudja miért az egri felnőtt csapatban nem volt lehetőségem bemutatkozni. Szorgalmas voltam, jó helyen volt nálam a labda, de végül is felnőttként csak az NB III-ig jutottam, majd megye I-es csapatokban játszottam.

Hogyan lett belőled edző?
Fiatal felnőttként egy ideig nem készültem tudatosan edzőnek, bár ennek ellentmond az, hogy már 21 évesen megszereztem a segédedzői képesítést. Volt egy érdekes fordulat, mert a gyermekem ugyancsak az óvodában megismerkedett a labdarúgással. 4-5 évesen foglalkozásokra majd edzésekre hordtuk, és ezek alkalmával fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen foglalkoznék focizni szerető gyerekekkel.

Akkoriban indult a Plútó SE, ez körülbelül a 90-es évek vége lehetett. Gyermekem első edzője Horváth Tamás invitálására kezdtem el edzősködni, majd egyre jobban bele mentem
ebbe az egész történetbe, folyamatosan tanultam, képeztem magam. Felnőtt csapatoknál is edzősködtem, de igazából utánpótlás nevelő edzőnek tartom magam.

Mit változott a foci azóta, mióta a pályán vagy?

Van ennek egy emberi és egy szakmai oldala. A szakmai oldala az az, hogy nyilvánvalóan sokat fejlődött, sokkal gyorsabb, szervezettebb lett az idők során a foci. Sokkal több pénz van benne, mint mondjuk 20-30 éve és talán emiatt az emberekre másképpen hat, akik benne vannak és azoknál is, akik nézik.

Egy biztos és egyértelmű, hogy a színvonal az magasabb, mint az én időmben volt, viszont véleményem szerint a hozzáállás, a szenvedély, az elkötelezettség azért nincs egyenes arányban a futballt körülvevő körülményekkel, feltételekkel, ami azért elgondolkodtató.

Az Egernél az U15-ös korosztály irányítod. Hogyan látod milyen ez a csapat?
Ezt a korosztályt a szokásosnál szűkebb kerettel kaptam meg tavaly nyáron, amibe természetesen belejátszik az is, hogy 14-15 éves korban hagyják abba a legtöbben a focit. Teljes átalakuláson ment át a gárda az elmúlt félévben mióta velük foglalkozom, de egyre jobb dolgokat csinálnak, egyre jobban megértik azt, hogy hogyan és miként kell működni a pályán. Azt látom, hogy már felszabadultabbak is, mint eddig voltak. Jó úton haladnak.

Mire vagy a leginkább büszke?
Ezelőtt kb öt évvel mentem el az ESE-től, egy kis pihenőre volt szükségem. Az előtte való időszakban volt több olyan csapatunk, akiknek én is voltam az edzője és NB II-es NB I-es bajnokságban szerepeltek. A mainál jóval szerényebb körülmények között fantasztikusan jól helyt álltak mondhatom nyugodtan, hogy országos szinten is megállták a helyüket. Ezek közül ha mindenképpen ki szeretnék emelni csapatot az az 1995/96-ban valamint a 2001/2002-ben születettekből álló gárda volt melyre különösen büszkék lehettünk.

Amellett, hogy nagyszerű sportolók voltak, értékes felnőttekké is váltak. Jelenleg is többen labdarúgnak közülük különböző szinteken, mint például az ESE NB III-as csapatának játékosa Hadnagy Bence, aki szintén volt játékosom.

Mi az szeretnél edzőként elérni?
Szeretném, ha elérnénk azt az elkövetkezendőkben, hogy a jelenleginél több egri vagy Eger környéki játékos jusson el az Nb I-ig, vagy akár a válogatottságig és egyszer valamelyik azzal hívjon fel, hogy ,,Sipi bá” küldök egy mérkőzés jegyet a következő NB I-es meccsemre.