Papp János: ,,A célom, hogy át tudjam adni azt, amit én képviselek és tudok.”

Papp János edző több korosztálynál is segíti a trénerek munkáját. Korábban az U17-es csapatnál, jelenleg az U15-nél és az U10-nél bővíti tudását. Jelenleg az egyetemen tanul edzői szakon, valamint az MLSZ Grassroots tanfolyamot végzi.

– Mióta az életed része a foci?

A foci körülbelül 4-5 éves koromban kezdett el érdekelni, mikor legelőször bementünk édesapukámmal a egy sport szakáruházba és megláttam a focilabdát. Mondtam neki, hogy vagy edző vagy futballista leszek egy napon, s így is lett!

– Hogyan lett belőled edző?

Jelenleg az egyetemen tanulok az edzői szakon, valamint az MLSZ Grassroots tanfolyamot végzem. Emellett volt szerencsém részt venni a legelső Eger SE gyakornoki programban, ahol egy U19-es csapatnál lehettem pályaedző Székely Károly vezetőedző jelenlétében. A mai napig is nagyon jó visszagondolni arra a pillanatra, mikor az első napom volt és hogy milyen segítőkészek voltak velem!

– Több korosztályban is a vezetőedző munkáját segíted.

Jelenleg az U15 és az U10-es korosztálynál segítem a vezetőedzők munkáját. Véleményem szerint nagyon jó párosokat alkotunk Sipos Lajossal (U15) és Nagy Zoltánnal (U10). Mindezek előtt az U17 es csapatnál voltam segédedző!

– Milyenek ezek a korosztályok?

Az U10-es korosztály egy olyan csapat, akik nagyon is közel állnak hozzám, hiszen velük régebb óta folytatok közös munkát. Az U15 meg számomra azért fontos, mert elfogadnak a gyerekek és egyben a szülők is, ami nagyon-nagyon megkönnyíti edzői munkámat!

– Milyen érzés rutinos edzőkkel együtt dolgoznod?

Egy nagyon nagy lehetőség számomra, hogy ilyen rutinos edzőkkel dolgozhatok együtt. Nagyon sok dolgot tanulok tőlük és sok dolgot tudok elsajátítani. Minden kollégával, akivel együtt dolgozom és mentorra leltem és nagy bizalommal keresem meg őket minden kérdéssel.

– Mik a legemlékezetesebb eddig számodra edzőként?

Mind a három korosztálynál megvolt a legemlékezetesebb pillanat. Az U17-nél a legjobb pillanat mikor hazai bajnoki mérkőzést játszottunk és félidőben elmondtam egy inspiráló beszédet, hogy a csapat igenis képes megnyerni, s a legvégén nyertünk és a játékosok azt mondták, hogy ezt értem nyerték meg.

Az U10-nél mikor hétvégén elmentünk egy tornára Budapestre és azt mondtam a játékosoknak, hogy nem tudok elmenni, de meglepetésből még is ott voltam és a gyerekek futva rohantak oda hozzám, mert annyira örültek. A nap végén annyit mondtak nekem, hogy lehet, hogy ma nem nyertünk, de azért fogunk edzeni és nyerni a jövő héten, hogy Janibát boldoggá tegyük, s ebben a pillanatban meghatódtam, de nagyon is.

Az U15-nél pedig nemrégiben egy edzésen az volt a legemlékezetesebb pillanat, amikor beálltam játszani és a legvégén megköszönték, hogy játszottam, mert akkor érezték magukat a legjobban!

– Mi a célod edzőként?

A célom edzőként, hogy át tudjam adni azt, amit én képviselek és tudok, a pályán s azon kívül is. Sok edzőnek ez csak egy sport, de ez nem csak egy sport, hanem hivatás, amit a hivatásomnak érzek én személy szerint. A játékosoknak egy olyan személy szeretnek lenni, akire akármikor számíthatnak, egy olyan személy, aki nem csak edző hanem mentor / barát vagy akár “apa” is. Akire, hogy ha a későbbiekben gondolnak vagy megismernek az utcán hogy boldogsággal tekintsenek vissza az időre. Szeretnék büszke edző lenni, aki minden jót és rosszat is megél a játékosokkal. Röviden egy olyan csapatra “családra” találni, akik mindenen együtt mennek keresztül.