Nemzetközi tornán, Bécsben járt az U12-es csapat
,,Egy ilyen szabású rendezvényen nagy öröm és tanulási lehetőség részt venni, még akkor is ha rádöbbenünk, hogy a játékvezetők 17-19 éves srácok a helyi klubból, biztonsági szabályok nem korlátozzák a nem túl józan balkáni apukákat hogy a pályától 40 centire verekedjenek egymással” – így kezdődik a beszámoló, ami az U12-es csapat bécsi nemzetközi tornájáról készült. Hiszen amíg a Felsővárosi Sporttelepen az Emerson Kupáért játszottak az együttesek, addig a gárda külföldön mérte össze tudását a különböző csapatokkal.
Az ilyen apróságokat figyelmen kívül hagyva elmondhatjuk, hogy egy csoportban szerepeltünk a későbbi bajnok Istra /Horvát/, valamint a bronzérmes Dacia/Moldáv/ együttesekkel. A csoportokban 8-8 csapat szerepelt és egyszer 17 perc állt a gárdák rendelkezésére. Nos úgy nézett, ki hogy aki egyet hibázik az veszít. Velünk szerepelt még a csoportban a Spartak Trnava, a DVTK, a St’Pölten, SV GRoßkrut, Union Altenfelden – így folytatta Fűkő Tibor edző.
Az első meccset az utolsó percben egy igen vitatható találattal elvesztettük a Dacia ellen ami igen keserű szájízt adott a napnak. Számunkra a torna legjobb meccse az Istra elleni volt /1:1/ ahol a 30. másodpercben már hátrányban voltunk majd a végén szintén kb 30 másodperc lehetett vissza mikor begyötörték a srácok az egyenlítő találatot. Ezen a meccsen ízelítőt kaptunk a horvát habitusból ütöttek, vágtak, csíptek, haraptak ahogy elő van írva. Nagyjából 4-5 percbe telt átvennünk ezt a harcmodort és jó volt látni milyen vagányok az Egri fiatalok. Sajnos a 3 Osztrák csapat ellen sorba hullajtottuk a pontokat, így hiába a döntlen a DVTK-val és egy parádés győzelem a Trnava ellen a csoportban 5. helyen zártunk.
Másnap a többi csoport 5-6. helyezett csapataival játszottunk egyenes kieséses rendszerben. A nap utolsó mérkőzésén a helyi gárda volt az ellenfél, ahol büntetőkre került a sor. Ha nem látom az előző napi játékvezetést, akkor valószínűleg nem hiszek a szememnek, mikor az Egri gyereknek 9 méterről kell rúgni a hazai fiúnak pedig 6 méterről. Mivel ez a komoly párharc a 41. hely sorsáról döntött csak nevettünk a dolgon de hál istennek azért sikerült megnyerni a párbajt.
Nem tudom a többi csoportban milyen meccsek voltak, de úgy érzem a torna LEGJOBB mérkőzése a mi csoportunkban volt. Mégpedig a Dacia-Istra találkozó. Konkrétan 17 perc adok-kapok-hajtás -parázs- tűz- víz ott minden volt. Nagyon pislogni se lehetett, mert akkor tuti lemaradt az ember valamiről. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezen a szűk területen és a rövid idő miatt, aki labdát akart kihozni, meg passzolgatni, oldalt fordítani, és ilyen nagy területen működő dolgokkal próbálkozott, az mehetett közepet kezdeni igen gyorsan.
Bízom benne hogy a közeljövőben tudunk még ilyen csapatokkal játszani, nagyon sokat lehet belőle profitálni!!!
HAJRÁ ESE
Kövesd csapatunkat az Instagramon is, csak egy kattintás!
