Bánka Balázs: ,,Ők még őszinték, ami a legfontosabb!”

Bánka Balázs az Eger U11-es csapatának vezetőedzője. Gyerekkora óta az élete része a sport, a labdarúgás és pályafutásnak vége felé már foglalkoztatta a gondolat, hogy edző legyen. 2022-ben végezte el az UEFA B tanfolyamot, de jövőre szeretne jelentkezni az UEFA B YOUTH-ra is.

– Mióta életed része a foci?

Mondhatnám, amióta az eszemet tudom! Ahol felnőttem, a lakótelepen folyamatosan a barátokkal fociztunk, éjjel-nappal pattogott a labda a szomszédok nagy örömére! De hivatalosan 92-93-ban kezdtem el edzésre járni. A Csuhay József által akkor alapított Egri Diákfoci Egyesületbe, ami alapjaiban meghatározta a gyerekkoromat. Életre szóló élményeket szereztünk, barátokra tettünk szert és nem mellesleg kiváló csapatban is nevelkedhettem. De a későbbiekben is, játszottam bárhol is, NB-és szinttől a megyéig bárhol, mindig ezer százalékkal komolyan vettem. Bill Shankly fogalmazta meg talán legjobban: ,,Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb!”

– Hogyan lett belőled edző?

Pályafutásom vége felé már foglalkoztatott a gondolat, hogy szeretnék edzősködni, azon belül is inkább gyerekekkel foglalkoznél. Ezt erősítette, hogy amikor az 6-7 éves fiamat hordtam már edzésre, nagyon tetszett, szigorúan idézőjelben véve, “munka”, amit a gyerekekkel végeztek. Aztán az utolsó löketet az adta, hogy a fiamék iskolájából felkértek, hogy segítsek már a csapatuk koordinálásában a Diákolimpián és ez egészen olyan jól sikerült, hogy a városi, majd a megyei bajnokság megnyerése után, az országos döntőben is ezüstérmet szereztünk a fiúkkal. Ezt követően jelentkeztem UEFA C Grassroots tanfolyamra. A gyakorlati edzéseimet, Vitányi Lászlónak köszönhetően, az Eger SE-ben végeztem, majd ezt követően hivatalosan is a klubhoz kerülhettem vezetőedzőnek. 2022-ben végeztem az UEFA B tanfolyamon, de jövőre mindenképpen szeretnék jelentkezni az UEFA B YOUTH-ra is.

– Az U11-es korosztály edzőjeként, hogyan látod milyen az utánpótlás? Milyen a csapatod?

Jelenleg a 2012-eseknek vagyok a vezetőedzője. Úgy gondolom, megtalálom velük a közös hangot, jól tudunk együtt dolgozni, de ami a szépsége, az a nehézsége is ennek a korosztálynak, hogy bár még jól fegyelmezhetőek, még maximálisan próbálják megcsinálni amit kérünk, viszont már feszegetik a határaikat, mind egymással, mind a felnőttekkel szemben. Ők még őszinték, ami a legfontosabb! Legyen bármilyen napom is, amikor délután edzünk, vagy hétvégén meccset játszunk, maximálisan fel tudnak tölteni és sokszor lemeríteni.

– Mi a célod edzőként?

Ketté szoktam bontani a célokat. Vannak az úgynevezett szakmai célok, hogy minden gyerek ki hozza magából a maximumot. Ezért edzéseken szeretem ezer fokon pörgetni Őket, kiléptetni a komfortzónájukból, mert csak ekkor tudnak fejlődni, viszont nem szabad elfelejteni, hogy mégis csak gyerekekről beszélünk. Olyan hangulatú edzést kell tartani, olyan kapcsolatot kell kialakítani velük, hogy másnap is akarjon edzésre jönni. Valamint jó lenne odáig eljutni, hogy ha később bárhol is találkozunk az életben majd, jó érzéssel gondoljanak vissza a közös évekre.

– Mi a legemlékezetesebb eddig számodra edzőként?

Szerencsére sok emlékezetes pillanat van, az elmúlt pár évből és bár a gyerekeknél nem szabad az eredményt előtérbe helyezni, de az ember mégiscsak a győzelmekre emlékszik szívesen. Az említett Diákolimpiai siker mellett, jó érzés visszagondolni, hogy mindegyik csapatommal sikerült azért szép eredményeket elérni különböző tornákon. A 2011-esekkel rögtön az első tornánkon Egerben, az Agriapipe Kupán, egy egészen rettenetes első csoportmeccs után, egészen a döntőig mentünk, ahol sikerült visszavágni az ellenfelünknek. Vagy a 2012-esekkel, szintén az első közös Aventics tornánkon aranyérmet szereztünk. Egy rövid ideig a 2009-ekenk is voltam edzőjük, és egy gödöllői torna jut az eszembe, teljesen esélytelenül, remek meccseket játszva, a döntőig mentünk mindenki nagy meglepetésre. De ezek a sikerek sem miattam fontosak, hanem jó látni a gyerekek őszinte örömét, egy-egy győzelemnél, vagy akár már gólnál is, amiért közösen küzdünk nap, mint nap az edzéseken!