U11 – Újabb korosztályunk a gödöllői Sátor Kupán

Szakál Csaba

vezetőedző:

A kereteket megcseréltem a csoportoknál, mert még elégé nagy falat lett volna a Eger SE II-es csapatnak az a csoport, ami az eredeti kiírásban szerepelt. 

Így tehát: 

Eger SE II. néven szerepelt az “A” sor. 

Eger SE I. néven a “B” sor. 

Ellenfeleink között voltak az ország top csapatai közül ketten is. A Gödöllői SK és a BFC Siófok együttese.

Emellett az UTE Labdarúgó Akadémia is ebbe a csoportba került, illetve a Gloriett SE és a Visegrádi SE képviseltette magát. Tehát halálcsoportnak lehetett nevezni. 

Nehéz volt a helyzetünk, ugyanis a csapat egyik meghatározó támadója már a második mérkőzés előtti bemelegítésnél megsérült. Kiugrott az ujjperce a helyéről, így kórházba kellett vinni, tehát nem tudta folytatni a tornát. 

A létszámunk csökkenésével nehéz helyzetbe kerültünk, mert a kiélezett mérkőzéseken a fiúk rengeteg energiát mozgósítottak és szűkösebb volt a variációs lehetőség is.

Első mérkőzés magabiztos győzelem a Visegrád ellen, de bosszantó, hogy rengeteg helyzet kimaradt. 

A második mérkőzés úgyszintén magabiztos győzelem az UTE ellen, de itt is tömérdek mennyiségű lehetőség maradt ki. 

Harmadik mérkőzés 1-0-ás vereség az ország egyik legjobb 2009-es csapata ellen (Gödöllő) úgy, hogy végig domináltunk és nagy nyomás elé helyeztük hazai csapatot. Nagyon sok helyzetet dolgoztunk ki, de az ellenfél kapusa remekül védett. A kapufát is eltaláltuk. A hazaiak egy egyéni hibánkat kihasználva nyerték meg a mérkőzést.

Negyedik mérkőzés Gloriett SE ellen. Sajnos nem tudtunk alkalmazkodni az ellenfél stílusához. Hosszan előre ívelgették, előre dobálták a labdát. Az oldalberúgásaikat közvetlen a a kapunk elé bombázták.  Az ilyen stílusban játszó csapatokhoz is meg kell tanulnunk alkalmazkodni és kontrollálni kell a dolgokat. Nem engedhetjük meg, hogy ránk erőltessék az akaratukat. Sajnos abszolút nem akartak futballozni, így fricska ért minket, bár hozzáteszem ezekre a mérkőzésekre is szükség van a saját fejlődésünk érdekében. 

Ötödik mérkőzés úgyszintén Magyarország egyik legjobb csapata, a BFC Siófok ellen játszottunk. A mérkőzés elején egy egyéni hibát követően (rosszul passzoltuk vissza a labdát a kapusunknak) hátrányba kerültünk és ekkor a Siófok dominált. Nem sokkal később egy szenzációs egyéni megoldás után egyenlíteni tudtunk és ezután teljesen megváltozott a játék képe. Csak az volt a kérdés, hogy mikor fogjuk megszerezni a vezető találatot és akár lezárni a mérkőzést. Ez sajnos viszont nem jött össze. A helyzeteinket pocsék százalékban használtuk ki és lemásolva az első kapott gólunkat, ugyanolyan hiba után, fél perccel a mérkőzés vége előtt megszerezte a Siófok a győzelmet. 

A Gyirmót FC Győr elleni helyosztó mérkőzés jellemezte, hogy milyen volt a tornán a helyzetkihasználásunk. 15 perc alatt nagyjából 20 lehetőség és a lefújás előtt 3 másodperccel tudtunk csak gólt szerezni, így lett 1-0 nekünk.

Az Eger SE I. a csoportjából veretlenül, kapott gól nélkül jutott tovább. Rettentően pozitív, hogy például a végső döntős KLC Kecskemét ellen 0-0-ás eredményt értünk el úgy, hogy három hatalmas lehetőségünk is volt ellenük és akár nyerhettünk is volna. Igaz nekik is volt lehetőségük. 

Illetve a DAFC-Szeged ellen is 0-0-át játszottunk egy ki-ki mérkőzésen és például a Szeged a negyeddöntőben csak büntetőkkel maradt alul a másik csapatunk csoport ellenfele ellen, a rettentően erős Gödöllő “A” ellen. 

Mindenképp elmondható a srácokról, hogy nagyon sokat fejlődtek a 4 hónap alatt mióta együtt dolgozunk. 

A torna végén a legjobb négy között 3 csoport ellenfelünk is szerepelt. (BFC Siófok, Gödöllői SK, Gloriett SE, tehát tényleg halálcsoport volt.)

Rónai Bálintot külön kiemelném, aki 9 gólos lett a tornán, egy góllal lemaradva a 10 gólos gólkirály mögött. Mindezt úgy, hogy eddig főként védőként tevékenykedett.

Nagyon örülök, hogy átvariáltam a csapatokat,  megcseréltem a két keretet, hogy ki melyik csoportban fog szerepelni, mert így rettentően kiélezett, fejlesztő hatású mérkőzéseket tudott játszani mindkét sor. 

Egy csöppet sem szomorít el az, hogy egyik csapat sem szerzett érmet, serleget ezen a tornán. Négy hónapja dolgozunk együtt a fiúkkal. Nálam ezen a tornán az érmet az egyes mérkőzéseken mutatott játékunk jelentette. (Az “A” sornál főként a Gödöllő, Siófok, UTE elleni mérkőzések.) 

Az, hogy a mérkőzések végén az ellenfél szülői gárdája végig a mi csapatunkról beszélt és alig várták, hogy a játékvezető lefújja az összecsapást. 

Az edzőkollégák, pedig úgyszintén kiemelték a mérkőzések után, hogy nagyon magas színvonalat képviseltünk. 

Érdekesség, hogy legutóbb június végén az Aventics Kupán találkozott a Gödöllő ellen a csapat, akkor 5-1-re győzött a GSK, most pedig minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy az egy gólos vereség ellenére a kapujukhoz szegeztük őket. 

A “B” sornál pedig nagyszerű a kapott gól nélkül lehozott, veretlen csoportkör. A Szeged és a döntős KLC Kecskemét Akadémia elleni döntetlen, illetve 2-3 fiú kiemelkedő egyéni teljesítménye. Természetesen a többieket is dicséret illeti.

Nagyon sokszor megkaptam már, hogy nálam csak az eredmény számít és semmi más.. 

Megcsinálhattam volna, hogy hagyom a csapatokat az eredeti csoportbeosztás szerint és akkor simán a négy közé jutott volna az A sor úgy, hogy 5-6 góllal vagy többel vert volna mindenkit a csoportban és egy olyan mérkőzést se játszott volna, ami a játékosaim legmegfelelőbb fejlődését szolgálta volna. Abszolút nem ez a cél! A legfontosabb, hogy minél több fejlesztő hatású mérkőzést játszanak, rengeteg tapasztalat gyűjtsenek be és minőségű képzést kapjanak. Ha ezek rendben vannak, akkor bizony párosulni fog győzelemmel, éremmel, serleggel. Viszont! Ez még mindig csak egy hozadék. Ez a rövidtávú “eredmény”. A hosszútávú eredmény és egyben a legfontosabb dolog, hogy minél több élsportoló játékos legyen majd a fiúkból.